Van már ilyen is nálunk, bár nem ez a hivatalos neve, mert M4 Sportként ismerik inkább, és létrehozása óta gyakorlatilag kizárólagos közvetítője a legjelentősebb magyarországi és a magyar kommentárral követhető nemzetközi sporteseményeknek. Nem kis meglepetést okozott a múltkoriban, hogy az egyik kábeltévé-szolgáltató kínálatában váratlanul megjelent. Aztán a stúdióbeszélgetés és egy-két riport után, amikor egy sportközvetítés következett, az események helyett  a már jól ismert feliratot láthattuk a képernyőn, amely arról értesíti a kedves nézőt, hogy szerzői jogi korlátozás miatt a műsor kizárólag Magyarország területén látható. Még vagy négyszer volt ilyen aznap, kitöltve az adásidő jelentős részét. De mivel a kódolt feliratot adó csatorna eléggé statikus, vagyis nincs benne semmilyen mozgás, animáció, így meg sem közelíti a télen kandallóban égő tüzet, havazást, nyáron tengerparti pillanatokat, tavasszal és ősszel erdőből, mezőről patakcsobogást közvetítő adó kínálatát. De azért van.

Mintha folytonosan emlékeztetni akarnának arra, hogy a határok nélküli, a közös fizetőeszköz és a szabad munkavállalás Európájában a közvetítési jogok jelentik azt a rendszert, amely a schengeninél sokkal  könyörtelenebb, pontosabb és hatékonyabb módon felülvigyázza az államhatárok sérthetetlenségét – legalábbis ebből a szempontból. Járhatunk át bármilyen, könnyen nemlétezőnek tekintett országhatárokon, lehetünk földrészre kiterjedő szolgáltatást biztosító multinacionális cégek ügyfelei, ha megkezdődik egy mérkőzés, eldördül a rajtpisztoly egy versenyen, és mi a határnak a rossz oldalán vagyunk, láthatatlan falak emelkednek fel, virtuális sorompók zárulnak, és közvetítés helyett jelen esetben egy kétnyelvű feliratot tanulmányozhatunk akár több órán keresztül. És hiába próbálunk nekifutni a falnak, szeretnénk megszüntetni a sorompót, mert a felirat megállít.