Több mint huszonöt évvel a rendszerváltás után is munkahelyükre igyekvő alkalmazottak haladnak el „A Ceauşescu korszak – a nagy beteljesülések korszaka” felirat alatt az egykori gyárépület udvarán. Nem egy filmről van szó, hanem napjaink Csíkszeredájáról. A felirat régi, akárcsak az épület, és ha kiragadnánk távolabbi környezetéből, szinte a rekordtermések, a nagy megvalósítások, a szocialista munkaversenyek korában érezhetnénk magunkat.

Vagyis azt is hihetnénk, hogy a két és fél évtizede történt fordulat számunkra ismeretlen okokból kint maradt a kapun kívül, a történelem elkanyarodott valamerre, és az idő, amely egyesek szerint nem is létezik, megállt.

Amikor nemrég ott jártunk, a kommunizmust dicsőítő feliratot a magasban szépen sütötte a nap. Lent viszont, a földön éppen a kapitalizmus, a piacgazdaság dühöngött. Vagyis inkább kínlódott, lesújtó képet mutatva a nagy beteljesülések utáni időszakról, amelyet ott, azon a helyen leromlott épületek, sár, mocsok, gondozatlanság és inkább csak tessék-lássék módon ugató kutyák jellemeznek. A digitális korszak létezéséről viszont egy jól látható, nagy számokkal felírt mobiltelefonszám tanúskodik és a hozzá kapcsolt szó, amely azt jelzi, a létesítmény eladó. Tegyük még hozzá, hogy jóval szerényebb, elenyészőbb azon munkavállalók száma is, akik naponta, a holnap halványuló reményét éltetve, a bizonytalanságban is biztonságot keresve belépnek a kapun, a szocializmus követelményeitől teljesen elütő feladataikat elvégezni.

A kommunizmus festékével készült feliratról egyébként elég hamar lekopott az új korszak gyatrább minőségű máza, amely megpróbálta eltakarni ezt a fajta múltat. Mintha ez azt is jelezné, hogy ott, a kapun belül a nagy beteljesülések utáni nagy kiábrándulások, frusztrációk korszaka nem áll nyerésre.