Én, az irredenta

Jelentem, végre elértem valamit. Én vagyok jelenleg az egyik leggyűlöltebb magyar ebben a nyolcfelé szakadt országban.

Talán túlzás nélkül gondolhatom, hogy a napokban nincs is az a politikus, akinek a nagyrománia vagy mégnagyobbrománia vagy a legesmégnagyobbrománia pártok és hasonló szervezetek hívei ennyire kívánnák a vesztét, mint az enyémet. Ez azért már valami, nem?

Valószínűleg most, akik ezt az írást olvassák, mindannyian azon töprengenek, hogy vajon mi a fenét követhettem el, hogy így kihívtam magammal szemben az ellenszenvet. Nos, őszintén bevallom, gyakorlatilag semmit. Ez csupán így alakult. 

Történt ugyanis, hogy múlt vasárnap én is ott álltam a gyergyószentmiklósi Magyar Királyi Gimnázium (újkoribb nevén Salamon Ernő Gimnázium) előtt, és tanúja voltam az ünnepségnek, melynek során felavatták az angyalok által óvott magyar címer-domborművet az épület homlokzatán. Nem titkolom, meghatódtam, hiszen úgy éreztem, olyan valami történt, aminek a jelentőségét talán nem is igazán tudjuk felfogni, de mindenképpen jólesett részesévé lenni az eseménynek.

Na de ezért még nem lesz valaki irredenta, horthysta, népellenség, eltiporni való mocsok. Ehhez több kellett.

A címer felavatásán nem mint egyszerű polgár vettem részt (habár mint olyan sem hagytam volna ki), hanem újságíróként is. Megírtam tehát tudósításomat, igyekezve a hangulat hatásától független, tárgyilagos mondatokkal láttatni az eseményt, az olvasókra bízva, hogy mit éreznek a címer visszahelyezéséről olvasva.

Cikkem megjelent természetesen a Gyergyói Hírlapban, de az internet és a Székelyhon.ro portál révén sokfelé eljutott. És mint kiderült, nem mindenkinek könnyesedett meg a szeme az olvasottaktól. Valaki ugyanis lefordította román nyelvre is az írást, és ez villámgyorsan szétterjedt a legkülönbözőbb mégnagyobbromániás vagy a legesmégnagyobbromániás internetes oldalakon.

Nem a reklám helye: de ideírom a fordítás címét, mert lényeges: Stema ungară a fost reamplasată pe frontispiciul Gimnaziului Salamon Erno... Meg van jelölve a forrás és az eredeti szerző neve (azaz az én nevem is szerepel). A fordítás lényegében ferdítés nélkül az, amit én írtam magyar nyelven. A szélsőségesen magyargyűlölő portálokon azonban valahogy más a hatása... A melléfűzött kommenteket nem részletezem...

Ettől még mindig nem lesz valaki népellenség. Ezt a „megtiszteltetést” egy apró pici sajtóhibának köszönhetem: a másolgatás közben valaki kihagyott egy üres sort, és a nevem szerzőből tettessé változott: A cím a következőképpen változott meg: Stema ungară a fost reamplasată pe frontispiciul Gimnaziului Salamon Erno de Gergely Imre.

Tetszik érteni: a címert tehát én helyeztem vissza a gimnázium homlokzatára.

Hogy mit éreztem, amikor ezt a címet megláttam, azt nem lehet leírni. Amellett hogy percekig hangosan röhögtem, rájöttem, hogy most végre lettem valaki. Másé ugyan a címer visszahelyezésének az igazi érdeme, de a  legesmégnagyobbromániás legények előtt én vagyok a fő fő fő irredenta. Gondolom, most már figyelnek rám ezekben a körökben. Büszke is lehetnék akár.

Komment