Falánkok

Magyarországon több éves gyakorlat, Székelyudvarhelyen sem kuriózumként kezelték már, Sepsiszentgyörgyön viszont idén próbálkoztak vele első alkalommal. Vendéglátói részről a szkepticizmus, illetve az „egy napi mínuszba nem halok bele” jellegű voluntarizmus nyilvánult meg. Fogyasztói oldalról pedig... Nos, déltől éjfélig zsúfolt házzal működtek az akcióba benevezett éttermek, munkanap ide vagy oda, fogyasztott a nép, evett-ivott-mulatott, sokan ugyanis estére hagyták az étterem-látogatás ritka kalandját. Egyetlen étterem kivételével. Tanulságos eset volt, de tanulsága amúgy is van – lennie kell – egy ilyen kezdeményezésnek.
Megdőlt például a tézis, miszerint a székely ember még mindig flancnak tartja a vendéglőben étkezést, oda legfeljebb inni jár az ember, főleg, ha más fizeti. A kérdés persze úgy is felmerülhet: azért jött-e meg a kedve, mert féláron próbálhatta ki az ételeket, vagy csak az alkalomra várt, amely eddig valamiért késlekedett? Az első hipotézis akár riasztó is lehet, hiszen azt is üzenheti, hogy az embereknek nincs pénzük éttermi étkezésre. Mivel azonban a fogyasztók nem a legolcsóbb ételeket tömték magukba félig grátisz, hanem épp ellenkezőleg, a legdrágábbakat, máris árnyaltabb a kép.
De minősítheti a vendéglősöket is, hiszen előfordult már – igaz, más helyszínen –, hogy az akció előtt néhány nappal hirtelen megemelkedett az ételkülönlegességek ára, amiből aztán gond nélkül jöhetett az ötvenszázalékos engedékenység. Vagy az igénytelenebb, olcsóbb ételekre való szorítkozás, amelyek esetében jóval kisebb a bukás kockázata. No de az ilyeneket többnyire utoléri a fogyasztók bosszúja.

Az igazi kérdés persze az, hogy hányan térnek be máskor is, rendszeresen, amikor a borjúsült már a maga árteljességében kínálja magát az étlapon. Hányan vannak olyanok, akiknek a falánk csütörtök valóban csak a szükséges impulzust jelentette a felfedezéshez. A választ nyilván a következő hónapok adják meg, no meg a falánkkodás jövő évi megismétlése. Egymás keresése, megtalálása és megtartása, mint két egymásra utalt fél együttes törekvése. A többi már csak hab a tortán, mint egy félárú, de teljes értékű desszert esetében.