Alig telik el nap anélkül, hogy ne törne ki egy újabb botrány az egészségügyben. Sőt, lassan már ott tartunk, hogy naponta akár több észbontó történet is kiderül. Beteg a komplett ágazat.

Hígított fertőtlenítőszerek, kórházi fertőzések, hanyagság, felelőtlenség, anyag- és eszközhiány, alulfinanszírozottság, túlóráztatás, bürokrácia, kenőpénz – ezek jutnak eszünkbe kapásból a romániai egészségügyi rendszerről. A héten derült ki többek között, hogy egy beteg pert nyert az egészségbiztosító pénztár ellen: a leukémiában szenvedő beteg mégiscsak jogosult arra, hogy a nem támogatott életmentő kezelést megkapja. A jogerős ítélet azonban már semmit sem ér, a páciens rég elhunyt. Ez a történet tökéletesen rávilágít az egész ország intézményi működésére: az élet másodlagos.

Hasonlóképpen nagy visszhangja lett, hogy számos gyógyszergyártó támogat orvosokat, gyógyszerészeket. A fejenként évi néhány száz lejtől a több százezer lejre rúgó összegeket a hivatalos magyarázat szerint kutatásokra, tanulmányírásokra, konferenciákra stb. adták a gyártók, és ez így rendben is van, teljesen korrekt eljárás. Szerintük. Az egyik idevágó jogszabály szerint megkérdőjelezhető az ilyen jellegű zsebfinanszírozás. Morális vetület is felmerül, mert nem a gyógyítás folyamatának, hanem néhány gyógyító támogatásáról van szó, amely mögött egyértelműen a termékértékesítés növelése áll. Szögezzük le máris, nem azzal van baj, hogy orvosok kaptak, kapnak különböző támogatásokat. Bárcsak az összes orvos, ápoló és technikus stb. kivétel nélkül kaphatna bizonyos összegeket teljesen tiszta és félreértelmezhetetlen feltételek között. De az még jobb volna, ha tisztességes bér járna mindannyiuknak. De ez a jelenlegi egészségügyi rendszerben nem szempont. Mint ahogy az sem, hogy minden egyes életet megmentsenek. Ezért viszont nem az orvosok, nem az ápolók a hibásak, hanem a teljes országot egy helyben tartó impotens bürokrácia.

Rengeteg olyan ember dolgozik az egészségügyben, akik fáradtságot nem ismerve minden erőfeszítést megtesznek a betegekért. Csakhogy vesztésre állnak egy olyan rendszerben, amely a beteg gyógyítása során nem a hatékonyságot, hanem a papírozást tekinti elsődlegesnek. A finanszírozás kérdése pedig önmagában vicc. Egészen pontosan egy rosszízű tréfa.