Küküllő menti prostituáltak letűnése

Mindjárt az elején tisztázzunk egy dolgot – a letűnés nem elírás. Valóban letűnésről van szó, nem eltűnésről. Ugyanis az említett altesti szabadfoglalkozásúak nem eltűntek, hanem letűntek egy listáról, nyilvántartásból, statisztikából egy mondvacsinált felmérés statisztikai vetületei nyomán.

Egy dicsőszentmártoni hírportál közzétette, miszerint a Küküllő-parti városban a rendőrség jelentést tett az év első négy hónapjának tevékenységéről. Ebben pedig nem szerepel a prostitúcióval kapcsolatos rovatban egyetlen felderített eset sem. Mi következik ebből? Nos, a portál többé-kevésbé tréfás okfejtése mentén haladva az, hogy az inkriminált városban az inkriminált közboldogulási tevékenység teljességgel hiányzik az eltelt négy hónap folyamán. Mi több, tovább is mennek a derék statisztikakészítők. A haladó hagyományokkal rendelkező foglalkozási ágazat nemhogy az első négy hónapban tűnt el, hanem az elmúlt év egészének statisztikájából. Merthogy a nevezetes rubrikában akkor is, végig a zérus számjegy szerepel.

De strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat. Jó Könyves Kálmánunk mondotta volt ezt anno a XII. században. Magyarán: A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék. Namármost. Hogy mennyire voltak vagy nem voltak strigák, azon lehet vitázni. Kálmán törvénykönyvében a strigák mellett (akik ugyebár nincsenek) szerepel a malefica – bűbájos – kifejezés, a későbbi boszorkány megfelelője. Ezek ellen pedig Könyves Kálmán is törvényt hozott! Tehát akkor mégiscsak voltak boszorkányok. Csak nem úgy hívták őket. Következésképpen voltak boszorkányperek is, s ezt számtalan máglyafüstölgés, vízpróba, tűzpróba leírása bizonygatja.

Ám térjünk vissza a Küküllő menti legősibb foglalkozást űző hölgyeményekhez. Akik nincsenek, legalábbis a számszerű statisztikák szerint hiányoznak teljességgel. Vannak ám ők, csak bizonyára másként nevezik, rubrikázzák őket. Mondjuk úgy, hogy könnyed örömök szolgáltatásában érdekelt, pénzbeli viszontjuttatás reményében és kényszerével önmagukat eltartó, kéjosztogató, nőnemű nehéztesti szabadfoglalkozású munkavállalók. Így már mindjárt másként hangzik, meg aztán egy ilyen hosszú megnevezést nem is lehet beleszuszakolni azokba a rubrikákba, így aztán nem is bajlódnak vele. És így marad a prosituáltak rovat csupa zérós számjegysorral. Kamionsofőrök a megmondhatói annak, hogy a statisztika mennyire csaló lehet. Ők ugyanis látják ezeket az éjjel-nappali lepkéket a terelőutak szélén, parkolók ígéretes szomszédságában. S nem nagyon tudnak egyetérteni azokkal a dicsőhoni vélekedőkkel, akik azt állítják, hogy tényleg eltűntek, odébbmentek kicsinyég Medgyes felé, ahol nagyobb a forgalom. Mert ők úgy látják – maradt azért itt is épp elég.

Komment