Biztos elég sokan vagyunk, akiknek nagyon nehéz vagy nagyon könnyű arról beszélni, hogy mihez kezdünk megtakarításainkkal, milyen befektetési lehetőségek közül választunk. Nehéz beszélni róla, ha nem szívesen ismerjük el, hogy nincs lehetőségünk erre, és könnyű, ha nagyon gyorsan el tudjuk mondani: nekünk nincs ilyesmi. Nem vagyunk elég racionálisak, jövőbe- és előrelátók, hosszú távra tervezők, fontosabb nekünk a nagy cégek határozott érdeklődésének engedve kifizetni a számláinkat, enni, inni, és megpróbálni nem gondolni a holnapra. Pedig a rendszer, amelyben élünk, és amelyet még ilyen felelőtlen módon is fenntartunk, igyekszik segíteni nekünk. Ki ismeri például az önkéntelen megtakarítás fogalmát?

Ezzel a formával akkor találkozhatunk, amikor a fentebb említett önkéntes megtakarítás eleve nem működik, és akár teljesen képtelennek érezzük magunkat arra, hogy tartalékokat gyűjtsünk, halmozzunk fel. A rendszer ilyenkor úgy cáfol meg, hogy nemcsak bebizonyítja, igenis, képesek vagyunk erre, hanem még egyfajta elégtételt is szolgáltat. Ha ugyanis nem kapjuk meg a fizetésünket a megszokott időben, vagy csak ennek egy részét, és hetek telnek el közben úgy, hogy minden megy tovább, egyszer csak rájöhetünk, az önkéntelen megtakarítás igenis egy működő dolog. Sőt, a csak virtuálisan létező, de magunkénak tudott pénz léte olyan megnyugvással tölt el, az sem számít igazán, hogy közben hitelezőkké váltunk, és önkéntelen megtakarításainkkal valójában a nekünk tartozó cég működését, létét és az egész rendszert tartjuk fenn. Első látásra még akár úgy is tűnhet, mindenki számára van ebben valami kedvező. Pedig csak a határidők be nem tartásának hiteltelen világához kezdünk idomulni.