Rendesen kiverte a biztosítékot az RMDSZ kampány előtti kampánya. A magyarul és románul megfogalmazott üzenetek, például hogy „Megvédjük Kolozsvárt Bukaresttől” és a hasonlók nem kevés vitát gerjesztettek a román közéletben és a médiában. A szokásos, habzó szájú hőbörgések mellett a régi milicistareflexet is sikerült kiprovokálni. Nyilván senki sem lepődött meg a reakciókon, várható volt, hogy ez lesz. Ez is volt a cél talán: meghatározni a témát, beszélni, vitatkozni róla. Az meg külön dicséretes, hogy a románságot közvetlen üzenettel célozták meg. Ám az üzenetek komolysága erősen kétes.

Már az is örvendetes volna, ha ez a védelem bár kicsiben működne, mondjuk ha az RMDSZ meg tudná védeni az erdélyi magyar közösséget a saját kiskirályaitól. De persze ezúttal nem ez a kérdés, hanem hogy mennyire lehet hitelesen azt állítani, hogy a magyar parlamenti képviselet majd megoldja a gondjainkat. Merthogy nem lehet szem elől téveszteni, hogy az RMDSZ nem most készül Bukarestbe, hanem ott van már 26 esztendeje. Vagyis akár alkalma is adódhatott volna arra, hogy a mostani harcos kommunikációjában foglaltakat megkezdje gyakorlatba ültetni.

Ha eltekintünk az RMDSZ-listán helyet kapott MPP-vezér híressé vált, fájóan őszinte elszólásától – miszerint azért kell ott lenni Bukarestben, mert tudni kell, hogy kinek kell „spágát” adni, amit közpénzből kanyarítanak majd le a helyi választottak –, akkor azt is látni kell, hogy egyéb feladatok is megoldásra várnak.

Felelőtlenség volna azt állítani, hogy az RMDSZ a több mint két évtized alatt semmit sem tett azért, hogy jobbra forduljon a magyarság sorsa, hogy Erdély fejlődjön, vagy hogy az egész Románia jobb hellyé változzon. Valóban sok erőfeszítést tettek a honatyák, a különböző intézményekben jelentős tisztséget betöltő káderek. Önként vállalták, nem ingyen. Hogy nem alakult jól a dolog, hogy alig haladtunk valamit, hát az nem a most legyőzendő gonoszként beállított Bukarest kizárólagos sara. A kudarcból ugyanis a magyar érdekképviselet is kivette a részét. Annyi kormányban vett részt, annyit támogatott, és annyi jogszabály megalkotásában működött közre, hogy már nem játszhatja el hitelesen az ártatlan és naiv, de harcra kész megmentő szerepét.

Előbb talán a hitelért kellene megküzdeni.