A tolvaj kiált tolvajt esete jutott eszembe rögtön, amikor Dorin Florea ismételten újraválasztott marosvásárhelyi polgármester győzelmi nyilatkozatában ellene irányuló gyűlöletbeszédről meg primitív, gyűlöletkeltő kampányról szónokolt. S most nem feltétlenül arra gondolok, hogy történt-e csalás a vásárhelyi választásokon vagy sem: erről az országos választási iroda kell állást foglaljon. De azért annyira régen nem zárult le a kampány, hogy ne emlékeznénk, ki terjesztett hazugságokat, ki riogatott és ki nyúlt tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető eszközökhöz egyik ellenfele lejáratására.

Dorin Florea és csapata az elmúlt tizenhat évben politikai értelemben igencsak dörzsöltté és profivá vált. Abszolút profin játszották ki a hazai pálya előnyét, egyensúlyoztak a törvényesség határán: most elég, ha a több tízezer román és magyar újság ingyenes kiszórására gondolunk, amelyben ugyan elrejtették a megfelelő, hatásos mérgező üzenetet, de a gesztus a törvény betűje szerint – talán – nem minősül hivatalosan kampányolásnak. Hiába mutatott rá a piaci alapokon megélni kényszerülő, épp ezért erőtlen egyéb sajtó a helyzet faramuciságára, ez az üzenet egyszerűen nem jutott el a célcsoporthoz. Mert ebben is jók Floreáék: nagyon jól tudják, hogy hova kell eljusson az üzenetük, s mit kell tartalmazzon. A kampány elején a nyugdíjasokat riasztották meg „valakik” egy képtelenséggel, miszerint ha nem Dorin Florea nyer, meg fogják vonni különböző kedvezményeiket. Akármit mondhatott Soós Zoltán a Facebookon vagy az internetes portálokon ezután, sok nyugdíjashoz el sem juthatott a cáfolat. Erre már csak egyszer-kétszer kellett előhúzni a magyar kártyát – ennek értékelhetem az ingyenes román újságba rejtett hazugságot arról, hogy ha „egyik polgármesterjelölt nyer, ki kell cserélni a személyi iratokat” tartalmú üzenetet, hatalmas táblázatban mellékelve hozzá a magyar utcaneveket, illetve a hamis, székely- és magyar zászlós, Székelyföld-térképes szórólapokat, amelyeket a románok postaládáiba tettek bele – s gyakorlatilag már hátra is dőlhetett a polgármesteri stáb. Hogy ennek ellenére a szavazás napján mégis bepánikoltak, az azzal magyarázható, hogy az általuk vártnál sokkal szorosabb lett a verseny.

Jégkorongos hasonlattal élve a Csíkszeredai Sportklub és a Bukaresti Steaua közötti nagy rivalizálás idején közszájon forgott, hogy éles küzdelem, szoros meccs nem elég ahhoz, hogy a játékvezetők és a szakszövetség által akár tisztességtelen eszközökkel is pártfogolt, ezért Csíkban is hazai pályán játszó Steauát a székely hokisok megverjék. Nagyarányú győzelemre volt szükség.

Így van ez ma Vásárhelyen is. Soós Zoltán most azért vesztette el a versenyt, mert még túl szoros volt. De az idő neki dolgozik – jobban mondva Florea ellen.

Most azért is maradt még alul a legesélyesebb Florea-ellenes jelölt, mert a helyi gondokon túl az országos politikai kontextus miatt sem sikerült a polgármester ellen elég szavazót mobilizálni, miközben Florea a saját biztos szavazóbázisát a vázolt eszközökkel nagyjából mozgósítani tudta. Az országos kontextusban egyre nagyobb méreteket ölt a választópolgárok érdektelensége a közügyek iránt – ami érthető, mikor látjuk, hogy van olyan polgármesterjelölt, aki még a börtönből is képes volt a választásokat megnyerni. Ez viszont olyan ördögi kör, amelyből kitörni szinte lehetetlennek látszik.

Azt is problémának látom, hogy nem csak párhuzamos világok, párhuzamos valóságok is léteznek Vásárhelyen. Hiába látják sokan, hogy nem fejlődik, le van maradva a város: többek szerint épp az ellenkezője történik. S elhiszik, hogy létezik a harmónia, miközben minősíthetetlen szitokszókat lövellnek egy másik emberre csak azért, mert magyar. Vagy azért, mert a magyar jelölt felesége.

Látom, a most alulmaradtak közül sokan abban reménykednek, arra készülnek, hogy Marosvásárhelyen hamarosan időközi polgármester-választást kell majd kiírni. De ha ez meg is történik, nem árt elfelejteni: Dorin Florea nem csak egy név, egy személy, aki tizenhat éve trónol városvezetői székében: sokkal inkább egy jelenség. A jelölt személye, neve változhat, de igazából a jelenséget, a gondolkodásmódot kellene leváltani. Román és magyar oldalon egyaránt.

Most még nem volt meg ehhez a kritikus tömeg. Legalábbis az urnák előtt. Legalábbis egységben. De ez nem csak Vásárhelyre volt jellemző. A virtuális világ lehet ugyan hangos, a Facebook-mentes mindennapokban azonban sokkal lassabban íródik a történelem.