Ha elolvasták az, „Amikor a rendszerbe kerülnek a gyerekek a szülő elmebetegsége miatt” című történetünket, világossá válhatott, hogy nincs összhang az érintett intézmények között. A bemutatott történet hátteréről annyit mindenképp el kell mondanunk – ami igazolja is említett hipotézisünket a nem létező összhangról –, hogy egy személy azzal a panasszal keresett meg, hogy egy adott helyzet talán csak abban az esetben oldódik meg, ha „segít az újság”.

A történet röviden: egy csíkszentdomokosi édesanyától azért voltak kénytelenek elvenni a gyermekeit, mert kiderült róla, hogy nem tud teljes felelősséggel gondoskodni róluk. Az anya nyilván ezt nem tudta feldolgozni, ezért rendszeresen bejár Csíkszeredába, hogy megkeresse és visszakövetelje gyerekeit. Két héttel ezelőtt rá is lelt egyik kislányára, miközben a gyerek nevelőnőjével a városban sétált. A találkozás rosszul végződött: az anya gyakorlatilag megverte a nevelőnőt. A helyszínre kiérkezett rendőrök a zavart nőt elszállították, később azonban szabadon engedték.

És itt érkeztünk el ahhoz a részhez, ahol a megoldást kellene vázolnunk. Csakhogy nem tudjuk. Ez talán még nem is akkora baj a részünkről, az viszont már elgondolkodtató, hogy az illetékesek is tanácstalanok. A probléma lényegét Csíkszentdomokos polgármestere „ragadta meg” a legjobban, szerinte az illető valakit fejbe kell verjen ahhoz, hogy közveszélyességét bizonyítani lehessen, és elmegyógyintézetbe kerülhessen.

Ebben a szomorú történetben az egyik intézmény a másikra mutat, a másik a saját ujja mögé bújva hárít, a harmadik pedig... Mert addig minden világos, hogy a gyerekek egészsége a legfontosabb, ezért is történhetett meg az, hogy azokat kiemelték az egyedül élő anyától.

Azonban ezzel az eset nem oldódott meg, hiszen a magára maradt anyával már senki sem törődött. A rendszer fércmunkát végzett, nem zárta le az ügyet teljesen, nem adott menekülési lehetőséget az anyának, például arra, hogy minél többször láthassa gyerekeit. Ezért sebzett anyaoroszlán módjára az édesanya zavarodottan keresi gyerekeit, és veszélyezteti sokak testi épségét.

Tovább kell gondolni ezt az esetet, pontos megoldásra van szükség. Tudni kell, hogy miként lehet segíteni a beteg nőn, tudni kell – akárcsak egy sakkjátszmában –, hogy egyik lépés után mi kell legyen a következő. Legyen ez az ügy egy párbeszéd kezdete, amikor az érintettek felhívják a figyelmet a rendszer zavaraira.