A sportág kiemelkedő hazai alakjának számító Jakab Zoltán 2003 óta él együtt a teremlabdarúgással. Azóta egyetlen olyan év volt, amikor a felnőtt és a korosztályos válogatott edzői tisztségének ellátása miatt a szövetség nem engedte, hogy klubcsapatot is irányítson. Tíz év alatt több együttesnél is megfordult. „A romániai futsalra nem jellemző, hogy idegen edző irányítsa a csapatokat. Talán Nelu Stancea volt az egyetlen, aki bukarestiként Iași-ba ment dolgozni, a többi együttesnél játékos-edzők vagy helyi emberek ültek le a kispadra. A 2013–2014-es bajnokságot olyan csapat, a Dévai Autobergamo nyerte, amelynek kispadján egyetlen hivatalos személy sem ült” – mondta Jakab. A szakember a képesítés hiányával és az edzői alkalmazással járó pluszköltségekkel magyarázta a jelenséget.

Matei+Lupu=bajnoki cím?

A mai tendencia a következő: egy városban létrehoznak egy új csapatot, hatalmas fizetéseket ígérve megszerzik a legjobb játékosokat – mint Florin Matei és Robert Lupu, akik korábban más csapatoknál megfordulva szinte mindenhol bajnokságot és kupát nyertek –, és úgy próbálják megszerezni az aranyérmet. Ez történik most Temesváron, ahol az újraalakult Informatica csapatához csábították Déva szinte teljes első sorát, Galactól elhozták a szerb Ivan Jovanovicsot, Marosvásárhelyről pedig Ioan Al-Ioanit. „A klubvezetők már ott hibáznak, amikor a nagy fizetésekkel dobálóznak. A csapatnak pedig nincs szakmai stábja, egységes melegítője, semmije. Az elején ez nem volt így, kezdetben mindenki egységes csapatképre törekedett” – véleményezte az utóbbi években kialakult tendenciát a szakember.

Romániában ma kevesebb mint 350 igazolt futsaljátékost tartanak nyilván, míg Magyarországon nagyjából 14 ezernél tartanak. „Ez több mint kétezer mérkőzést jelent évente. Rengeteg ember mozog a sportágban, a gyerekek párhuzamosan fociznak teremben és nagypályán. Mindez pedig néhány éven belül az eredményeken is meg fog látszani. Romániában 13 éve létezik a futsal, a válogatott három Európa-bajnokságon vett részt, két vb-selejtezőn pedig egy-egy góllal maradt le. Tizenkét csapat szerepel az 1. Ligában, 8 a másodosztályban, van egy 30 fős játékvezetői keretünk, és ennyi. Külföldről csak azt látják, hogy évről évre ott vagyunk a legjobbak között, míg máshol, ahol évek óta megy az utánpótlás- és edzőképzés, mégsem jutnak ki világversenyekre. Valahol ez meg fog fordulni” – vázolta Jakab a romániai teremlabdarúgás jelenlegi helyzetét.

„Elfáradt” mezőny

A válogatottban 2004-ben lépett először pályára Robert Lupu, Florin Matei, Csoma Alpár, Emil Răducu, Mimi Stoica, Cosmin Gherman, azóta is ők alkotják a nemzeti csapat gerincét, többen kétszáz fölötti válogatottsággal rendelkeznek. A szövetségi kapitányként 116 mérkőzésen túl lévő Jakab Zoltán szerint ilyen jó generáció még egyszer aligha fog összeállni. A következő Európa- és világbajnokságon játszanak, utána azonban elkerülhetetlen lesz a fiatalítás. „Ha ezek az emberek a rengeteg tapasztalatukkal majd edzőkként csapathoz kerülnének, biztosan tudnának segíteni a sportágon, kérdés azonban, hogy lesz-e elég csapat, meglesznek-e a megfelelő munkafeltételek” – vázolta a válogatott közeli jövőképét.

Előrelépést jelenthet, hogy az országban elindult az UEFA által támogatott edzőképzés, amely második stádiumának Székelyudvarhely ad otthont július 20–24. között. Huszonöten iratkoztak be, edzők és aktív játékosok, a képzés szakmai irányítója pedig Jakab Zoltán. Az RLSZ olyan megszorítást készül bevezetni a 2016-2017-es bajnokságtól kezdődően, hogy az 1. Ligában csak UEFA-licenccel rendelkező edző ülhet a kispadra. „Szakmailag ez mindenképp előrelépést ígér, de attól is lehet tartani, hogy ha Nagyszeben vagy Nagyvárad léptékű város akar benevezni a bajnokságba, és nem lesz képesített helyi edzője, idegen edzőt pedig nem akar megfizetni, kibúvókat keres majd, és minden bizonnyal kap is” – hívta fel a figyelmet a hiányosságokra.

Szűkös utánpótlás

Jakab szerint a legnagyobb gond az utánpótlás szinte teljes hiánya. A tavaly elindított U19-es bajnokság sikeres volt, de csupán Hargita, Maros és Kovászna megyét vonta be. Állítólag a következő utánpótlás-bajnokságban indul majd Csíkszereda és Kézdivásárhely is, máshonnan egyelőre semmi hír. „Az RLSZ-nek benyújtottam egy futsalfejlesztési javaslatot, ami arról szólt, hogy 14 éves korig a nagypályás leigazolással rendelkező játékosoknak szervezzenek külön futsalbajnokságot. Az elején ezt mindenki jónak látta, de aztán háttérbe szorult. Pedig ha addig a korig a nagypályással párhuzamosan űznék a teremlabdarúgást, nemcsak a számuk nőne, hanem képességeik is fejlődnének” – mondta Jakab.

A játékvezető-képzés is hadilábon áll, hiszen csak olyan bíró fújhat a futsalban, aki nagypályán középbíró volt. Jakab szerint ez helytelen gondolkodás, mert kirekeszti a kiöregedő válogatott játékosokat, akik nem az edzői pályát választanák, hanem játékvezetőkként szeretnének megmaradni a sportágban. „Többnyire azok lesznek játékvezetők itt, akik nagypályán nem váltak be vagy nem értek el magas szintet. Sértődött emberekkel kell dolgoznunk, és ez sem egészséges.”

Jelenleg 11 megyének van futsalcsapata. Hol a többi harminc? – jön a kérdés. Maros, Hargita és Kovászna adja a mezőny közel felét, tizenhatból hetet. „A számok magukért beszélnek. Öt év múlva arra ébredhetünk, hogy már nem jutunk ki az Eb-re, és jön a kérdés, hogy miért. Addig kellene lépnünk, foglalkoznunk az utánpótlással, az egyetemistákkal, a népszerűsítéssel. Mert az UEFA és a helyi szövetségek sem fektetnek túl nagy hangsúlyt a futsalra” – ecsetelte a sportág jelenlegi helyzetét a szakember.

Légiós vagy helyi?

A 2000-es évek végén volt a legtöbb külföldi játékos az országban, közel negyven, most is több csapatnál alkalmaznak főleg spanyol és moldovai légiósokat. „Sokan mondták, ez a román futsal kárára van, hogy a légiósok elviszik a pénzt. De ők a tudásukkal is színt hoztak: Temesváron a szerbek, a Bukaresti MGA-ban a brazilok, spanyolok, Székelyudvarhelyen a magyar válogatott játékosok. Erősebb és látványosabb volt akkor a bajnokság” – emlékezett vissza.

Hogy tíz évvel ezelőtt mi kellett egy bajnoki címhez? A szakember erre viccesen úgy felelt, hogy elég volt, ha talppal vetted át a labdát. „Ez amúgy igaz is. Akkor az udvarhelyi volt az egyedüli csapat, ahol talppal vették át a labdát, egy-egy fix helyzetet meg tudtunk játszani, ha három támadott, akkor egy játékos hátul biztosított stb. Az alapokat csináltuk akkor, most már mindenki tudja ezeket. A bajnoki címhez most sokkal több kell, a klubok felépítésének, a bajnokság szervezésének, a szakmai háttérnek összhangban kell lennie. Az aranyéremben mindenkinek megvan a saját szerepe, a szurkolóktól a szertárosig” – mondta.

A román bajnokságban csak Székelyudvarhely van a kezdetektől jelen. A klub ugyan névváltoztatáson esett át, a szakvezetés, a játékosállomány, a közönség azonban nem nagyon változott. Jakab szerint ez annak köszönhető, hogy egy év kivételével többnyire helyi játékosok alkották a keretet, nem volt magas költségvetés, óriási fizetések, a Sportklub, majd utódja a Futsal Klub két év kivételével mindig a dobogón végzett. „Helyi játékosokra számítunk, célunk a fiatalok beépítése, és ez lesz a záloga annak is, hogy mindig legyen csapata Udvarhelynek” – zárta gondolatait Jakab Zoltán.

Az augusztus végén kezdődő bajnokság nagyon kiegyensúlyozottnak ígérkezik, hiszen ismét több klub száll be reális esélyekkel az aranyért folytatott harcba. Az anyagi gondokkal küzdő Marosvásárhelyi City’us, az újraalakult Temesvár, az első sorát elvesztett Déva, a játékos nélkül maradt Sepsiszentgyörgyi Sepsi Futsal vagy az egyben maradt Futsal Klub Székelyudvarhely közül bármelyik ott lehet a befutók között.

Eddigi aranyérmesek:

2003 – Székelyudvarhelyi SK

2003/2004 – Bukaresti Bodu

2004/2005 – Székelyudvarhelyi SK

2005/2006 – Dévai CIP

2006/2007 – Dévai CIP

2007/2008 – Székelyudvarhelyi SK

2008/2009 – Dévai CIP

2009/2010 – Marosvásárhelyi City’us

2010/2011 – Marosvásárhelyi City’us

2011/2012 – Marosvásárhelyi City’us

2012/2013 – Marosvásárhelyi City’us

2013/2014 – Dévai Autobergamo

2014/2015 – Marosvásárhelyi City’us