Lassan hat éve foglalkozik a kapusok edzésével Tamás Géza, jelenleg a Székelyudvarhelyi FC-től, a Vasas Feminától és az Iskolás Sportklubtól több mint húsz gyereket tanít.

– Mikor és mitől lesz valaki kapus?

– A gyerekekkel már hatéves koruktól foglalkozunk, hiszen akkor már érettek a labdarúgásra. A kapusokat úgy nyolcéves koruktól kezdjük fejleszteni, addig persze az alapokat megtanítjuk nekik, de ezután lesz specifikus az edzésük. Rengeteg koordinációs és alapgyakorlatot csinálunk. Ezeket kötelezően kell tudniuk, beléjük kell sulykolni, hogy a mozdulatok egy idő után reflexszerűen jöjjenek elő. Nagyon sok összetevője van annak, hogy valakiből kapus legyen. Magasság, gyorsaság, vakmerőség kell hozzá, fontos, hogy bátor legyen. Székelyudvarhelyen kisebb korban a kapusokat úgy szoktuk kiszűrni, hogy ha valaki beáll önszántából a kapuba, akkor őt már arra próbáljuk nevelni, mivel nincs nagy választék. Az én munkám is fontos, de az ő hozzáállásuk is. Sokkal több munkájuk van, hiszen a kapusedzések mellett pluszdolgokat is kell gyakorolniuk. A pályán sokszor olyan dolgokat kell fejleszteniük, amit edzésen nem, például a bal lábas passz vagy kirúgás. Szinte kétlábasaknak kell lenniük, mivel a kapusok a mai futballban nagyjából 70 százalékban lábbal avatkoznak játékba. Sokat fejlődött a modern labdarúgás, egy mérkőzésen 3–4 vetődésük, labdafogásuk van, a többit lábbal kell megoldaniuk.

– A pszichológiai nyomás feldolgozását hogyan lehet elmagyarázni a gyerekeknek?

– Hát, ezt nekik kell átélniük, megtanulniuk, hogy mi mivel jár. Én mindig kapus voltam, nem tudnék egy mezőnyjátékos szempontjából gondolkozni. Egy kapusnak mentálisan sokkal magasabb szinten kell lennie, hiszen mind a tíz csapattársára oda kell figyelnie, tudnia kell, hogy megbízhat-e a jobb vagy bal bekkben, leguríthatja-e neki a labdát. Vezéregyéniségnek is kell lennie, hiszen ő irányítja a védelmet. Én mindig azt kérem a kapusoktól, hogy menjenek fel, beszélgessenek a csapattársakkal, mert az lesz jó kapus, aki nem csak a gólvonalon áll. A legnehezebb poszt így is a kapusé. A csatár kihagy három helyzetet, de nem baj. Ám ha a kapus tévedett, már nem tud javítani rajta, túl kell tennie magát rajta. A mezőnyjátékosok még tudnak kompenzálni, kijavítani hibájukat, a kapus már nem.

– Milyen dolgozni a lányokkal?

– A lányoknál nagyon nehéz kapust találni, olyat, aki nem fél a labdától. A fejlődés során is sokkal nehezebben jegyzik meg a dolgokat, mint a fiúk. Sokkal több munkát is igényel. De vannak jó oldalai is ennek, hiszen Kajtár Linda többszörös válogatott kapus, U17-es csapatban kezdő, az U19-ben pótkapus.

– Országos szinten mennyire vagyunk erősek a kapus poszton?

– Utánpótlás szinten a középmezőnyben, az első 12-ben benne vagyunk, hiszen a tornákon általában szerzünk legjobb kapus díjat is, ami mindig büszkeséggel tölt el. Az országos döntőkön megfigyeltem, sok helyen látszik, hogy nincs kapusedző, nincsenek megtanítva az alapok. Nálunk ez nagy dolog, hogy a klubok meg tudják engedni, hogy kapusedzőt is alkalmazzanak.

– Környékünkön elég nagy az átfedés a teremlabdarúgás és a nagypályás foci között. Mennyire összeegyeztethető ez kapus szinten?

– Igen, én ott is megfordultam, országos bajnok vagyok harmadik kapusként úgy, hogy nem védtem egy percet sem. De az megért mindent, hogy ott lehettem 2003-ban az első országos bajnok csapat keretében. Amúgy egyáltalán nem hasonlít a kettő, mivel sok a ziccer a futsalban, így nem nagyon vetődnek, inkább lezárások, labdafedezések vannak. Ez fizikailag sokkal megerőltetőbb, mint nagypályán, ahol általánosságban kétszer-háromszor kell védjen a kapus, de akkor ott kell legyen a helyén. Ha tehetném, amatőr szinten most is védenék, csak a térdeim már nem engedik.

– Az utóbbi időben voltak kapustehetségek környékünkön?

– Többen is voltak, például Szakáli Botond, Vajda Antal, Tamás Előd. Belőlük mind lehetett volna jó kapus, ők viszont a tanulást választották. Nekem az a célom, hogy ha 14 éves korban elkerülnek tőlem, jussanak be a csapatba kezdőkként, mert úgy tudnak csak fejlődni, ha folyamatosan élesben vannak próbára téve.

A nagyoktól tanultak

Dörner Szabolcs, a Puskás Akadémia kapusedzője nemrég háromnapos kapustábort tartott Csíkszeredában, ahol három megyéből (Maros, Hargita, Kovászna) összesen harminc kapus vett részt. Az oktató jellegű táborban két korosztályra (6–11, illetve 12–18 évesek) voltak osztva a gyerekek, a fiatalok főleg labdafogásokat, koordinációs gyakorlatokat, lábtechnikát, helyezkedést tanultak, míg az idősebbeknél a reakció és a gyorsaság fejlesztésén volt a hangsúly.