– Mi történt veled az utóbbi időben a Puskás Akadémián?

– 2014 szeptemberében kaptam meg a játékengedélyt, azelőtt három évig nem tudtam játszani hivatalos mérkőzésen, csak együtt edzettem a csapattal. Három év kihagyás után jól sikerült az őszi szezonom. Hiányzott a játék nagyon, a korosztályomban és az egy évvel idősebbekkel is játszottam, rengeteg mérkőzésem volt. A gólok szempontjából nem voltam megelégedve, az az ősz arról szólt, hogy rázódjak vissza a játékba. Tavasszal nőtt a teljesítményem, húsz meccsen tizenegy gólt rúgtam. Az U21-eseknél is játszottam, ott egy gólt rúgtam, az U18-as bajnokságban hatot, míg az U17-ben négyet. Átlag feletti tavaszom volt, a gólpasszok is jöttek, az egy évvel idősebbeknél pedig a hónap játékosa lettem.

– Mennyire volt kihatással rád ez a három év szünet?

– Az első két évben még el tudtam fogadni, az utolsóban már mindennel problémám volt. Azt hittem, soha nem fogom megkapni a játékengedélyt, de végig kitartottam. A FIFA szabályzata szerint tizenkét és tizenhat éves kor között nem lehet külföldre igazolni, én tizenhárom voltam, amikor Felcsútra kerültem. Az edzőmeccseken minden korosztályban megkaptam a bizalmat, a profi szerződésemért pedig keményen megdolgoztam. A mostani szerződésem három évre, 2018-ig szól. Még rengeteg munka áll előttem, de biztosan meglesz az esélyem, hogy bekerüljek a nagyok közé. A téli szünet előtt az NB III-as csapatban felkészülési meccsen játszottam egy félidőt, nagyon örültem ennek a lehetőségnek.

– Hogyan bírod a kinti létet?

– Most már teljesen hozzászoktam, nagyon ritkán járok haza. A játékengedélyem előtt azért havonta egyszer volt lehetőségem hazajárni. Most már nem tudok, hozzá vagyok kötve a meccsekhez, és nincs kedvem 12 órát utazni a szombati mérkőzés után, hogy hétfőn utazzak is vissza.

– Milyen a mostani szezon?

– Az eleje nem indult jól, mivel volt egy bokasérülésem, elég sokat szenvedtem miatta. Nagyon fájt, nem tudtam rendesen belerúgni a labdába, a lábfejemet nem tudtam használni. Gödörbe kerültem, ám sikerült kilábalnom belőle. Magyarországon jelenleg nincs U18-as, csak U19-es bajnokság, így idősebbek ellen játszunk. Az őszi szezonban az Akadémiánál az volt a cél, hogy az első nyolcban végezzünk, jussunk be a rájátszásba, hiszen a végső győztes megy az ifjúsági Bajnokok Ligájába. Harmadik helyen zártuk az őszi szezont. Volt négy olyan meccsem, amin katasztrofálisan játszottam, mindent kihagytam, amit lehet, két meccsen csere is lettem. Az elsőn győzelmet hozó gólpasszt adtam, a másodikon pedig győztes góllal szálltam be, így ismét elkaptam a fonalat, belendültem a játékba.

– Milyen pozícióban szerepelsz?

– Ősszel sokat játszottam centerként, a 4–3–3-as felállásban ékcsatárként. De szoktam szélső is lenni mindkét oldalon, továbbá a középpályán is kapok feladatokat. Tavasszal az U18-ban szélső csatár voltam, míg az U17-ben támadó középpályán kaptam lehetőséget. Amúgy a csapatomban a szabadrúgásokat, tizenegyeseket én lövöm. Többször viseltem a csapatkapitányi karszalagot is. Győr ellen például így három gólpasszt adtam és egy gólt lőttem, egyik legjobb meccsem volt. Nagyon megtisztelő volt ez számomra, mert nem vártam el soha, hogy csapatkapitány legyek.

– Biztosan van még miben fejlődnöd.

– Rövid, 5–10 méteren robbanékony vagyok, de ezt ki kell tolnom hosszabb távokra, hogy 30 méteren is legyek gyors. A technikai dolgokon pedig mindig lehet csiszolni. Ami nagyon sokat fejlődött, az a bal lábam, lassan kimondhatom, hogy kétlábas futballista vagyok. A rugótechnikám és a labdamegtartás az erősségem.

– Mik a céljaid?

– Nemzetközi játékos szeretnék lenni, ahhoz pedig óriási pluszmunka kell. A határainkat mindig feszegetni kell, ehhez nem elég, hogy tehetséges vagy, az csak egy áldás, ki kell egészülnie a munkával. Rengeteget kell dolgozni hozzá. Sok olyan játékost ismerek, aki nagyon tehetséges, de nem dolgozik. Vannak jó példák is, Tajti Mátyás csapattársam volt, és a legjobb barátom. Ő nagyon megérdemelte, hogy odakerült az FC Barcelonához, hiszen nagyon jó játékos, hihetetlen, amit tud a középpályán. Szerencsére az Akadémián minden adott, ami a fejlődésedet szolgálja, egyszóval csak tőled függ, hogy lesz-e belőled valaki vagy sem. Magyarországról voltak kérőim, szerettek volna elvinni. De nem akarok váltani, úgy érzem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok.