– Az eredmények alapján a Ferencvárosi Torna Klub, vagyis a Fradi szárnyal. Az elmúlt években viszont nem volt ez így. Mi történt, beérett a befektetett munka?

– Még senki nem fejtette meg az elmúlt száz évben a labdarúgásban, hogy a siker mihez köthető, nincs rá recept. Mindenki külön utat jár be. Ötödik éve vagyok a Ferencváros első szolgája, öt éve rakjuk a téglát téglára, a követ kőre. Sok stáción vagyunk túl, és valóban nagyon sok nehézséget éltünk át ebben az öt esztendőben, de még mindig nem értük el a célunkat: azt, hogy évről évre nemzetközi kupaszereplők legyünk. A futballban viszont nincs lehetetlen.

– Távolodjunk el egy kissé a Fraditól. Hogy látja a magyarországi fociakadémiák működését, munkáját?

– A Magyar Labdarúgó Szövetség egy nagyon fontos döntést hozott: pénzt ad azoknak a kluboknak, amelyek fiatal magyar focistákat játszatnak. Ennek következtében helyi tehetségek tűntek ki, nálunk is: Nagy Ádám néhány meccs után a magyar válogatott oszlopos, kihagyhatatlan tagja lett. Már jönnek ki olyan játékosok a magyar fociakadémiákról, akik esetleg nemzetközileg is komoly játékosok lehetnek. Lássuk be, hogy utolsó nagy világsztárunk Détári Lajos, ő nem ma focizott. Azóta megéltünk sztárokat, de világsztárokat nem. Egy labdarúgót felnevelni amúgy nem két-három év, hanem egy évtized. Sok munkát kell belefektetni. Lehet, hogy a magyar akadémiák nem adnak világsztárokat, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy jó embereket nevelnek.

– Ha már a válogatott szóba került, kíváncsi vagyok a véleményére a magyar-norvég labdarúgó Európa-bajnoki pótselejtezővel kapcsolatban.

– Tovább kell jutni. A norvégokon túl kell hajtani, nem esélytelen a magyar válogatott. Nagyon hiszek a szövetségi kapitányban, és hiszek a fiúkban, hogy meg tudják tenni azt, amit a magyar férfiaknak meg kell tenniük.

A teljes interjú a Csíki Hírlap október 29-én, csütörtökön megjelent lapszámában olvasható.