Az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokság B csoportjának győztese, a Bögöz SE az egész mezőny egyik legfairebb csapata volt, hiszen csupán két játékosát tiltották el négy sárga lap miatt, kiállítása nem volt. A tavalyi szezonban összesen öt meccset veszített el, ősztől több mint tíz év után ismét a legjobbak között mérettet meg.

– Eléggé megterhelő lehet Önnek a csapat fenntartása.

– Jelenleg egy csapatnak a körzetiben, játsszon akár az A, B vagy C csoportban, a fenntartási költsége kb. hatezer lej. Ebben nincs benne a felszerelés, a mérkőzésekre való kiszállás ára, csak az igazolások láttamozása, biztosítások, orvosi és bírói díjak. Tavaly Bögöz önkormányzatától nagyjából 1900 lej támogatást kaptunk a megpályázott 3000 lej helyett, a többit szponzorok által kellett bevinni. Mivel az egyedüli szponzor én vagyok, így saját zsebből pótoltam fel a csapat költségvetését. Idén kaptunk 1500-at, kérdéses, hogy megkapjuk-e a másik felét. Öltözőt szeretnénk csinálni, mivel jelenleg két kis faházikóban öltözködünk. Én mindig arra törekedtem, hogy nem is baráti, inkább családias legyen a csapaton belüli hangulat. De nagyon nehéz, mindenkinek megvan a saját dolga, egyre nehezebb összeszedni, összetartani az embereket.

– Az Ön elnöklése alatt voltak még kimagasló eredmények?

– Volt még egy felívelésünk, a 2002–2003-as szezonban megnyertük a B csoportot, akkor sok udvarhelyi volt a csapatban. A következő évben, amikor nekifogtunk az A csoportnak, kikezdtek a bögöziek, hogy nekik miért nincs hely a keretben. Át is akarták venni tőlem a csapatot. Az én nevemen fut az egyesület, mondtam, hogy fizessék ki azt a pénzt, amit én addig beletettem, azaz nagyjából 85 millió régi lejt. Persze, senkinek sem volt kedve ezután hozzá. Az őszi szezont lejátszottuk, a téli szünetben tizennégyen mentek el a csapattól, ki is estünk. Ezután új alapokra építve folytattam, öt évvel ezelőtt kerültünk oda, hogy ismét jó csapatunk lett. Akkor még nem akartunk feljutni az A-ba, mivel tudtuk, hogy nagy különbség van az ottani együttesek és köztünk. Jelenleg négy udvarhelyi van a csapatban, de ők már évek óta nálunk játszanak, már majdnem bögözieknek számítanak. Fiatalítottam is a csapaton, a bögözi gyerekeket edzettem, azonban idén nyáron már nem jutott időm rájuk is. Öt új igazoltam van, 1999–2000-esek, már a lejárt szezonban is játszottak, jelenleg 27 fős keretünk van.

– Hamarosan kezdődik a bajnokság.

– Vegyes érzelmekkel vágok neki az A-nak, pedig a B-ben hengereltünk. Két célunk volt, az egyik, hogy az örök riválisunkat, Agyagfalvát legyőzzük és a táblázaton utánunk végezzen, továbbá az, hogy megnyerjük a csoportot. Sikerült mindkettő. Ősszel marad a csapat, ahogy most van. Majd télen megnézzük, hogy ha hátul vagyunk – ami nem szégyen –, akkor eldöntjük, végigjátsszuk így a szezont, és akár ki is esünk, vagy hozunk erősítéseket, de akkor sokan kimaradnak. A csapat gerince 30-on vagy 40-en felüli, sajnos nagy korkülönbségek vannak házon belül.

– Miben látja a megoldást?

– Gondolkoztam azon is, hogy lemondok a nagy csapatról, a csúcson hagyom abba, de a futballt nem akarom megszakítani. Amúgy az udvarhelyszéki focival az a baj, hogy jelenleg nincs perspektíva. Nincs lehetőség, hogy feljuss a harmad- vagy másodosztályba, vagy akár elvigyenek innen játékosokat. Pedig vannak tehetségesek, akik itt ragadtak. Akkor kellett volna elvinni őket innen, amikor jó pár évvel fiatalabbak voltak. Több mint negyven csapat van a körzetiben, ha körbejárom az együtteseket, csak találok tíz játékost, akiket behívnék próbajátékra, és ha egy marad is, azzal már jól jártam. Így a fiatalok előtt is lebegne egy cél. Most az van, hogy vasárnap egyet focizunk, utána egy sört megiszunk, és kész. Ez szórakozás, mind a játékosnak, mind a nézőnek, erről szól a falusi futball. Farcád csapata szétbomlott, addig ment, amíg ott voltak az udvarhelyiek. Ők átmentek Nagygalambfalvára, meg is nyerték a bajnokságot. Az A csoport azért megy, mert teli van kiöregedett sportiskolásokkal, akik előtt nincs tovább jövő. A 18 évet betöltötték az ifjúsági bajnokságban nem tudnak már pályára lépni, kivénültek. Mit tud csinálni ilyenkor a gyermek? Elmegy focizni a falusiba. Fluktuáció van, hogy ahol játszanak a jobbak, az a csapat jól megy, ahogy elmentek, szét is esik az a csapat. Nálunk szerencsére nem így volt, az utolsó öt évben ott voltunk az élen, de arra vigyáztunk, hogy addig ne jussunk fel, míg nem vagyunk eléggé felkészültek. Ha kiesünk, akkor folytatjuk a B-ben, ha nagy nehezen benn maradunk, akkor változtatunk. De görcsösen nem ragaszkodunk az A csoporthoz.

– Miben látja csapata erősségét?

– Játékosaimnak mindig azt mondtam, hogy bármi is történik a pályán, fel kell állni és továbbmenni. Ha valaki veszekszik a társaival vagy közel jár a sárga laphoz, rögtön lecserélem, lehet a legjobb vagy legöregebb játékos is. Csak nagyon megterhelő, mivel minden rajtam keresztül történik.

– Említette, hogy kevesen járnak mérkőzésekre.

– Hát, ha első, ha utolsó Bögöz, olyan 50–60 ember szokott eljönni, elég alacsony az érdeklődés. Van egy kis törzsszurkoló gárdánk is, síppal, dobbal felszerelve. Megeszik az idegeit az ellenfélnek, amikor gólt rúgunk, rögtön rázendítenek a Piszkáld ki-re.

– Jelenleg milyen a bögözi csapat pályája?

– Nekünk van az egyik legnagyobb pályánk a körzetiben, 110x65 méteres, sokat volt hengerelve, fel kellene lazítani egy kicsit a játékteret. Már nagyon kemény a szárazságok miatt, négy-öt ujjnyi repedések keletkeztek rajta, most pedig gödrök lettek. Ha fel tudnánk lazítani, tökéletes lenne az új szezonra, azonban nincs már lehetőség ennek megoldására.

Az A csoportba feljutott Bögöz kerete: Vinczellér Árpád, Csomor Csaba, Kardalus Ferenc, Szélyes Levente, Venczel Miklós, Vass Szabolcs, Csáki Ferenc, Pitó Ferenc Loránd, Péter Csaba, Gazsi-Csapai Lóránt, Szakács Csaba, Vass Zoltán, Birtalan Szabolcs, Esztányi Ede, Gábor Mátyás, Váradi Lehel, Banka Levente, Tóásó Dávid, Tófalvi Lajos, László Arnold, Váradi László, Barabás Krisztián, Káló Zsolt, Kardalus Ferenc Béla, Ifj. Vinczellér Árpád, Kardalus Zsolt, Ifj. Kardalus Ferencz, Vencel Szabolcs.