Aki eljön ebbe a táborba, rossz ember nem lehet. Számtalan személyes szállal tudta a nemzetegyesítést elősegíteni Tusványos – hangsúlyozta Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. A Történetekből történelem! Egypercesek az egykori szervezőktől, résztvevőkről című beszélgetésen csütörtökön számos személyes történetet, közös emléket elevenítettek fel a jelenlevők.

Papp Előd az utolsó két bálványosi és az első tusványosi táborok főszervezője volt. „Kedvenc újításom a bálványosi táborban az volt, hogy miként vegyük rá az embereket arra, hogy menjenek el és nézzék meg a délelőtti egy darab előadást. Akkor még egy volt délelőtt, este pedig valamilyen kulturális program. Reggel kilenckor feltettük az AC/DC TNT című számát maximális hangerővel, amíg minden sátorból mindenki ki nem bújt. Két darab vécé volt, egy darab vízcsap és egy érdekes zuhanyzó, amelyen volt egy rozsdás forgó, kétoldalt cső és a felmelegedett esővíz folyt benne” – elevenítette fel az egykori tábori állapotokat Papp.

Elviselni egymást és a körülményeket

Az első három tábor szervezői között volt Török Sándor is, aki felelevenítette a Fidesz-Trabantot, és azt is elárulta, miért nem iszik ő whiskyt. Mindazok, akik az elmúlt huszonöt évben részt vettek a tábor életében, munkájában, arról híresek, hogy egymást bármilyen körülmények között képesek elviselni. Minél nagyobb az eső, minél nagyobb a sár, annál határozottabbak, nyugodtabbak, annál jobban érzik, hogy van mellettük valaki, aki segítheti őket a hétköznapi munkájukban – véli.

Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke a kilencvenes évek közepén kapcsolódott bele a tábor életébe, a beszélgetésre egy húsz évvel ezelőtti bálványosi nyári szabadegyetemes pólóban jelent meg. „Voltam beugrós, fénymásoló-cipelő, vendéggardírozó is” – sorolta.

Flekken és miccs naponta háromszor

Aáry-Tamás Lajos egy 1991-es pólót hozott magával, és megmutatta a bálványosi szabadegyetem első logóját. Ő a kezdetekkor is jelen volt már. „1992-ben kezdtem udvarolni egy lánynak, aki ma a feleségem, és elhoztam Bálványosra. Én Marosvásárhelyen születtem, ő budapesti. Hihetetlen kulturális élményben volt akkor részem, mert Mircea Dinescu és Szőcs Géza közösen verseket olvastak fel, Csutak Pisti gitározott a háttérben, és a feleségem nagyon jól érezte magát itt. Eljött velem ’93-ban, arra az esztendőre itt a kantin tönkrement, ezért nem volt meleg étel, hanem flekkent és miccset sütöttek a kemping udvarán reggel, délben és este. A választék abból állt, hogy mustárral esszük vagy hagymával. Nagyon féltem, hogy a kapcsolatunk megsínyli az egyhetes bálványosi ittlétet, de szerencsésen túléltük, három gyermeket nevelünk közösen” – osztotta meg a jelenlevőkkel.

Ha a rendőr sem ismer

„Hogy mennyire nem én szervezem már a Tusványost, abból értettem meg, hogy amikor most jöttem le, már a rendőr sem ismert meg” – ez már Ilyés Szabolcs (Forest) poénja volt, aki 2000 és 2007 között volt főszervezője a tábornak. Tőle tudtuk meg, hogy 2003-tól van a jelenlegi logója a szabadegyetemnek.

Löffler Anna, aki 1993-tól szervezője a tábornak, az egykori elszállásolásokról mesélt. Mátis Jenő az első Bálványoson is részt vett, és azóta minden évben jelen van, 1998-ban volt a szabadegyetem főszervezője. Elmondta, ’98-ig a tábor egyhetes volt, vasárnaptól vasárnapig tartott. A jelenlevők felelevenítették a történelmi vacsorát is, amely a Malomban zajlott.