Szabó Miklós neonatalógus, a szabadegyetem egyik alapítója az egyik legfontosabb, azonban egyelőre megvalósítatlan célkitűzésről számolt be: még nem volt elég erő arra, hogy megfogalmazódjanak olyan nemzeti minimumok, amelyek egységesek lehetnének nemcsak az anyaországgal szomszédos országokba szakított, hanem a világban élő összes magyar számára.

Sántha Attila kézdivásárhelyi költő, író pozitívabb megvilágításba helyezte az elmúlt huszonnégy bálványosi és tusványosi évet. „Mivel 1989 végén – amikor megfogalmazódott az alapítók kiáltványa – a baráti körből csupán Németh Zsolt (jelenleg a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke) volt politikus, más szemszögből mertünk nagyot álmodni” – közölte az érdeklődőkkel. „Talán túlzott idealizmusnak tűnik, de a mi gondolatainkat kell a politikának követnie, nem fordítva. Bebizonyosodott, hogy ez a tábor mindig ezt a célt szolgálta” – mutatott rá.

Demokratának álcázott szélsőjobbosok

„Olyan világot akartunk, amely végleg szakít a kommunizmussal, elhozza a pluralizmust, a demokráciát, a hatalom megosztását és a valós multikulturalitást” – ismertette a korai évek terveit Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke. Mint mondta, a diktatúra bukása után hatalomra kerültek ezt a reményt nem váltották valóra, hiszen olyan emberekből kerültek ki „az új romániai világ” vezetői, akik okosan és ügyesen örökítették át a kommunizmus eszméit. „Ez még mindig hatással van ránk. Az országot vezető politikusok azt sulykolják az emberekbe, hogy az a jó állampolgár, aki románul beszél és ortodox vallású. Amíg ez így marad, esély sincs arra, hogy a Romániában élő különböző nemzetiségűek között béke teremtődjön. A valóság az, hogy a magukat demokratának mondó román politikusok gyakran már-már a széljobboldalra jellemzően viselkednek” – fejtette ki.

Tábor, mint kulcs a sikerhez

Nagy hiányosságként említette Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ politikusa azt, hogy a régi, a szabadegyetem egyik fő erejét jelentő ellenzéki román-magyar kerekasztal-beszélgetések az évek során kikoptak Tusványos kínálatából, ami szerinte annak tulajdonítható, hogy „az ingatag romániai politikai élet közszereplői manapság egyszerűen nem mernek részt venni egy magyar rendezésű eseményen”. Hozzátette, a román-magyar párbeszéd váltására érkezett magyarországi nemzetpolitikai stratégia évenkénti ismertetése miatt „Tusványosnak sorsdöntő szerepe volt a Fidesz erdélyi magyarok körében aratott elsöprő sikerében”.

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke a kialakult értékközösséget tartotta a legfontosabbnak. „Az évek alatt a találkozóhelyből politikai tervek bölcsője lett. Erősebbek lettünk az itt körvonalazódott ötlethalmazból kialakult megvalósításokkal” – hangsúlyozta, hozzátéve, ezzel szemben Románia strukturális problémái huszonöt éve mit sem változtak, és problémát jelent az is, hogy „a profitorientált Európai Unió nem mutat hajlandóságot arra, hogy változtasson ezen és a kisebbségek problémájával kezdjen el foglalkozni”. „Tusványos egy örök folyamat, és remélem, hogy még hosszú éveken keresztül fogunk itt találkozni” – zárta beszédét Szilágyi.