Székely lobogó az autonómiaigény kifejezésére

A megyeházával átellenben, a Nagy István Művészeti Gimnázium sportpályájának kerítése mellé egy 7,5 méteres vasrúdra felvonták a székely lobogót. A ceremónia alatt a Csíkszéki Mátyás-huszárok Egyesületének tagjai álltak díszőrséget. A zászlófelvonás alatt a tömeg a Székely himnuszt énekelte.
A rendkívül nagy érdeklődésnek örvendő rendezvényen a város polgárainak körében jelen voltak a történelmi egyházak, az erdélyi magyar pártok és civil szervezetek képviselői.

Köszöntőbeszédében Tőke Ervin, a rendhagyó esemény kezdeményezője, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai önkormányzati képviselője elmondta: nem véletlen, hogy éppen február 25-én vonták fel a székely zászlót Csíkszereda főterén, ugyanis az említett napon van a kommunizmus áldozatainak emléknapja, így a zászlófelvonással azt is jelezni kívánták, hogy nemet mondunk az elnyomásra, nem kérünk a kommunistákból, sem azok utódaiból. Kifejtette: „nem leszünk rabszolgák saját szülőföldünkön. A székely zászló a szabadság jelképe. Meg kell értse végre mindenki, hogy a területi autonómia számunkra létkérdés. Ha nem lesz autonómiánk, akkor megy tovább az a folyamat, aminek mi mindannyian tanúi vagyunk, és apró lépésekkel haladunk egy szakadék felé, ahová majd egyszer belezuhanunk. Amennyiben lesz önrendelkezésünk, akkor esélyünk lesz arra, hogy megerősödjünk és hazahívjuk fiataljainkat: lesz ahová, és lesz amiért! A harcot nem fogja senki helyettünk megvívni. Szerte a világban mindenhol a népakarat által teljesült a szabadságra vágyó népek álma. Másoknak sikerült, nekünk is sikerülhet, sikerülnie kell, csak vegyük végre saját kezünkbe sorsunk!”

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédét azzal a hírrel kezdte, mely szerint a polgármesteri hivatalt megbírságolták, mert a városi főépítészi állás versenyvizsgájánál a magyar nyelv ismeretét is kötelezővé tették a jelentkezők számára. Az esetre utalva kijelentette: „világosan el kell mondanunk, hogy a magyar nyelv ismerete itt kötelező”. Hozzáfűzte: „szükség van identitáserősítő jelképekre. Nincs olyan cél, amit közösen el nem érhetünk. A zászló értünk lobog, a székely jövőért. Székelyföld gazdaságilag életképes, akik ezt nem hiszik, adjanak autonómiát, és bebizonyítjuk azt. A zászlórúd helyének kiválasztása sem volt véletlen, mert ott fog állni hamarosan Márton Áron püspök szobra, a zászló pedig lobogásával megszenteli a helyet, ahová a szobrot emelik majd” – fogalmazott az elöljáró.

„A székely zászló az önállóságra való törekvésünk jelképe” – mutatott rá felszólalásában György László, az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei elnöke. Megjegyezte: tűzzük ki a lobogót intézményeinkre, hadd hirdesse a székelység szabadságvágyát, és e zászló alatt vegyünk részt minél többen a március 10-én Marosvásárhelyen megtartandó autonómiatüntetésen.

A történelmi magyar egyházak részéről Csapai Árpád római katolikus pap a többi között kifejtette: a székelység kezdi a saját kezébe venni a sorsát, mert nem szabad hagyni, hogy „olyanok irányítsák életünket, akik nem szeretnek minket”. Solymosi Alpár unitárius lelkész hangsúlyozta: a székelységet a megpróbáltatások nem gyengítik, hanem megerősítik. Az egyházi vezetők megszentelték és megáldották a székely lobogót.

Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: a székely zászló használata erősít minket hitünkben, hogy Székelyföldet nem lehet letörölni a térképről. Beszédében bírálta az RMDSZ távolmaradását a marosvásárhelyi autonómiatüntetésről. „A nemzetárulást a magyarok többsége nem támogatja. Minden nemzet egyszer le kell számoljon saját árulóival. A kék-arany lobogó mindig hirdeti, hogy Székelyföld örök, és senki nem tudja azt elvenni. Lobogása arra biztat, hogy nem szabad lapulni, behódolni, hanem cselekedni kell megmaradásunkért” – fogalmazott Gazda Zoltán.