Nemcsak oktattak, közösséget is építettek

A szentmise prédikációjában Búzás Árpád lelkész párhuzamot vontt a papság és a tanárság között. Kiemelte, hogy mindkettő az adni tudásra épül: a papok a híveknek, a tanárok diákjaiknak kell értéket közvetítsenek. Ehhez pedig elkötelezett emberekre van szükség, akik hivatástudatból végzik a munkájukat. A lelkész hozzátette, gyermekekkel foglalkozni csodálatos, ugyanakkor áldozatos munka is. A pedagógus mellett a szülőknek is felelősségük, hogy a gyermekeik ne töltsenek órákat elektronikus eszközök előtt, mert azzal leszoknak a gondolkodásról – pedig csak azt nem lehet tőlük elvenni, ami a fejükben van.

A szentmisét követően az ünneplő tömeg átvonult a vacsárcsi általános iskola udvarára. Elsőként a helyi polgármester, Kósa Péter mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte, a vacsárcsi iskola a lelkiismeretes oktatói által nemcsak oktatott, hanem nevelt és közösséget is épített. Őt is ott tanították meg az írás, olvasás mellett a szeretetre, a tiszteletre, a becsületre, amely értékeket a jelenben is tovább kell adni. Elmondta, az iskola 2008-as felújításakor a helybéli Péter Gáspár ajándékozott emléktáblát az iskolának. A századik évfordulóra készült emléktábla elkészítésére Péter Gáspár fiát kérték fel, aki örömmel tett eleget a megtisztelő kérésnek.

Bartolf Hedvig főtanfelügyelő beszédében hangsúlyozta, hogy a városi tanintézetek sem nyújtanak többet, mint a falusi iskolák, óvodák. A gyermeknek ott a legjobb, ahol született, ahol barátai, családja, szomszédai, rokonai vannak. Ha idegen környezetbe visszük a gyermekeket, ott idegennek fogják érezni magukat még a könnyen alkalmazkodók is – fejtette ki véleményét Bartolf. Hozzátette, legjobb, ha a gyermek szülőfalujában tartózkodik, míg lehet, mert ott erősödnek meg gyökerei és identitása.

Szőcs Mária tanító néni ünnepi szavait követően diákjai bemutatták az iskola történetét. A tanintézetben egykor tanított pedagógusok – Moldován Ildikó, Kovács Katalin és Császár Gizella – visszaemlékeztek a Vacsárcsiban megélt éveikre. Lakatos Barna szavalatát követően a helyi Szőcs Imre véndiák is összefoglalta szülőfalujához, iskolájához kapcsolódó emlékeit.

„Száz év a műveltség és tudás matematikájában nem kivonás és nem is egyszerűen hozzáadás, hanem szorzás: az érték, a fáradozás értelme, az elkötelezettség megsokszorozódása” - fogalmazott ünnepi beszédében Bogos Tibor, a csíkszentmihályi Arany János Általános Iskola igazgatója, amelyhez a vacsárcsi iskola is tartozik. Kiemelte, míg az iskola neve egyre öregebb, maga az iskola folyamatosan fiatalodik pedagógusai, diákjai és a bennük működő szellem által.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kifejtette, mindenkinek tenni kell, hogy a helyi iskola épülete ne maradjon üresen, hiszen azok a fiatal családok, amelyeknek nincs a szülőfalujukban megélhetési lehetőségük, városra költöznek, és gyermekeiket is magukkal viszik. Arra kérte az iskola pedagógusi közösségét, hogy továbbra is az eddigi szellemiségben neveljék a gyermekeket, hogy olyan felnőttek váljanak belőlük, akik a közösséget építik.

A kedvezőtlen időjárás ellenére is szép számban megjelent ünneplők a Pöttöm óvodás tánccsoport által előadott gyermekjátékok mellett megtekinthették a Búzavirág és Cserevirág néptánccsoportok előadását is. Ugyanakkor meghallgathatták az első osztályba készülők verseit és az óvodától búcsúzó gyermekek ünnepi összeállítását is.